Kórházlelkészi Szolgálat

A Kórházlelkészi Szolgálat története

Az 1990-es évek elejétől (1992) a társadalmi változások is lehetővé tették az egyházi szolgálatok, lelkészi jelenlét bevonását a kórház életébe. Nt.Tóth Ferenc nyugdíjas református lelkész szervezte és végezte éveken keresztül az áhítatok tartását, teológusok bevonásával, majd később b.o.lelkésszel (Hajdu Ilona). Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nagy az igény a betegek és hozzátartozók részéről a lelki beszélgetésekre, támogató jelenlétre. Erre az igényre a kórház vezetése kórházlelkészi statust (az országban az elsők között) hozott létre  (1993. Gál Judit alkalmazásával). Évenkénti felmérések is igazolták az igény növekedését, így a következő években újabb 2 status (1 református és 1 katolikus pap alkalmazásával) beállítására került sor.  Nagy Mónika, Szerencsi Imre, Tóthné Szerencsi Erika, Daniné Bíró Éva, Nagy Gabriella és ismét Daniné Bíró Éva református, Laczkó Zsolt görögkatolikus pap 2002-től szolgál. Az évek során az egyéni és a csoportos lelkigondozás került a szolgálat fókuszába - melyre hittől, meggyőződéstől, felekezettől függetlenül van igény. Az intézmény  életébe az (egyházi és kórházi) ünnepek megtartásának szervezésével, lebonyolításával, gyermekek és ifjúsági csoportok műsorával (pl. kántálás adventi időszakban) is résztvesznek. Beteglátogató önkéntesek koordinálása és bevonása is része szolgálatuknak. Számos egyházi és egészségügyi rendezvényen előadásokkal, valamint oktatással vesznek részt.  A dolgozók lelki támogatására egyéni és szervezett formákat kínálnak fel.

Miről szól a lelkigondozás?  Betegek, családtagjaik, segítőik számára kínált segítő beszélgetés. A betegség helyett a beteg emberre fókuszál, ahol megjelenik a múlt, jelen és jövő, erőforrások és hiányok, a reménység fenntartása. Pszichés, spirituális és hitéleti támogatás. Része az interdiszciplináris gyógyító munkának, együttműködve a többi segítővel.